Hagyományos ünnepeink, Jeles Napjaink ünneplésére megalakulásunk óta nagy hangsúlyt fektetünk. Fontosnak tartjuk, hogy a manapság gyakori, könnyed jóléti fesztiválozáson túl, komolyabb dolgokra is fordítsunk szót. A népi kultúra Jeles Napjai túlnyomórészt a keresztény szakralitáshoz és a nemzet sorsfordulóihoz kapcsolódnak. Vallásból és nemzetből kiábrándult világunkban valódi erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a társadalom figyelmét visszafordítsuk ezekre az értékekre, amelyeket a népi kultúra képes volt még tisztán és őszintén megőrizni. Megpróbáljuk visszaterelni a régi mederbe a szétfolyt vizeket. Kiválasztottunk kilencet azok közül az alkalmak közül, amelyek Kárpát-medence szerte egyaránt fontosak, melyekhez a térség magyarsága egyöntetűen kötődik vagy korábban kötődött, ezeket évről évre megünnepeljük a magunk módján. Igyekszünk tartani az ünnepek hagyományos napjaihoz, ugyanakkor szűkség van némi kreativitásra ahhoz, hogy szándékainkat megvalósíthassuk e megváltozott világban. A fentiek ismeretében talán nem rökönyödik meg túlzottan az olvasó azért, hogy nem vagyunk hajlandóak ünnepeinket kisbetűvel írni, bármennyire is szeretnék ezt a szabályt ránk erőltetni.
Betlehemes és Fénylánc Ünnep, tűzgyújtás és karácsonyváró énekek – December 21.
A betlehemest sajnos nem tudjuk úgy játszani, mint eleink szokták, mert megváltozott a világ. Nem járhatunk házról házra, mert nem élünk mindnyájan ugyanott, közösségünk több településről verbuválódik. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy egy nagyobb szabású betlehemes játékot szervezünk, amelyet rítusként évente megismétlünk. Érvényesül tehát a hagyománynak az az aspektusa is, hogy a gyermekek együtt nőnek fel a rítussal és közben rájuk ragad. Abban is változtatnunk kellett, hogy nem tudunk Szenteste betlehemezni, mert megváltozott a világ, és karácsony estéje időközben bensőséges családi ünneppé vált – legtöbben az otthonukban szeretnék eltölteni. Megváltozott a világ abban is, hogy többeknek szemet szúrt, hogy a „Fény-Krisztus” születését három nap késéssel a napforduló után ünnepeljük, és a pontosság kedvéért létrehozták a Fénylánc-Ünnepet. Mi nem szeretnénk túl-dimenzionálni ezt az eltérést – sem a kozmikus rend átélésére tett efféle kísérletet – mert úgy látjuk, és a néphagyomány is jól példázza számunkra, hogy a kozmikus rendből nem emiatt zökkenik ki az ember. Ugyanakkor, nem vagyunk semmi jónak elrontói, szeretnénk hozzájárulni, hogy begyógyuljanak a sebek, amelyeket az ezer évvel ezelőtt és azóta lezajlott „kulturális erőszak” a magyar kultúra ősi rétegein ejtett, és jobban összebékítsük ez utóbbiakkal a kereszténységet. Egyelőre úgy tűnik, jó döntés volt Betlehemesünk Fénylánc-Ünneppel való összekapcsolása. A tűz mellett közösen elénekelt hagyományos karácsonyi (karácsonyváró) énekek által az alkalom immár előre mutat, és figyelmeztet Krisztus eljövendő születésére. Másképp nézve pedig, részünkről alighanem „megkereszteljük” ezzel a fénylánc-ünnepet.
- 2017. Pethőhenye Katolikus Templom
- 2018. Alsónemesapáti Katolikus Templom
- 2019. Nemesapáti Katolikus Templom
- 2020. Pethőhenye Tarsoly Udvar (a járvány miatt a szabad ég alatt)
- 2021. Zalaszentlőrinc Vadon Udvar (a járvány miatt a szabad ég alatt)
- 2022. Pethőhenye Katolikus Templom
Farsang
A Farsang az évkör legfelszabadultabb időszaka. Ünneplését általában Farsang Farkára időzítjük, bár ez nem mindig sikerül, mert ezt az alkalmat széles körben ünnepli még a magyar társadalom, és alkalmazkodnunk kell más környékbeli közösségek programjaihoz is. Rend szerint a hagyományos alakoskodással, tréfás játékokkal, eszem-iszommal, tánccal, tűzzel, kisze-báb égetésével ünnepelünk.
1848. Forradalom és Szabadságharc – Március 15.
Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc március 15-i megünneplése a Kárpát-medencében hagyományosan mindenütt jelen van. Sajnos fontossága az anyaországban eltörpül a határokon kívül rekedt területekhez képest, és ennek, mint tudjuk, politikai okai is vannak, mert nem ritka, hogy az esemény aktuálpolitikai csatározások, a széthúzás megnyilvánulásának alkalmas színterévé válik. Ezért is fektetünk hangsúlyt arra, hogy ünneplésünknek és az ünnephez való viszonyulásunknak semmiféle aktuálpolitikai felhangja ne legyen. Tudjuk, hogy az esemény ellentmondásos megítélése nem újkeletű, és törvényszerűen kiábrázolja magyar sors kettősségét, illetve megosztottságát. Ugyanakkor lenyűgöző az, ahogyan a határainkon kívül élő magyarság ezen az ünnepen az összetartozás érzését megéli, nyilván jórészt az ő sajátos, kisebbségi létükből következően. Számunkra március 15-e üzenete mindig rendkívül aktuális. Ez az az alkalom, amikor leginkább érezhetjük, hogy együtt dobog a szívünk minden magyarral, különösen a határokon kívül rekedt nemzettársainkkal. Nagyböjtben lévén, ünneplésünk inkább emelkedett, mint harsány.
Húsvét – Nagypénteki tojásfestés
Húsvét a krisztusi áldozat, megváltás és feltámadás, a kereszténység legfontosabb ünnepe. Sok hagyományos népszokás fűződik hozzá, amelyekre kurióziumként tekint a mai társadalom zöme, csak úgy, mint az ünnep üzenetére. Szívünk szerint leginkább hagyományos táncmulatsággal ünnepelnénk vasárnap este, de ezen a hétvégén családi látogatások zajlanak mindenfelé, ezért a táncmulatság támogatottsága közösségünkben egyelőre nem elegendő. A nagypénteki tojásfestés nyilván sokkal visszafogottabb, egészen más hangulatban zajlik, ugyanakkor alkalmat ad az ünnep elmélyült átélésére.
Pünkösd
Pünkösd a mai profanizálódott világban súlyához mérten talán a legelhanyagoltabb keresztény ünnep, ugyanakkor a kereszténység felé orientálódók számára, és a kereszténységgel átitatott néphagyomány szempontjából is kulcsfontosságú. A Szentlélek
Krisztus által korábban megígért kiáradása a krisztusi Megváltás közvetlen folytatása. Krisztus, menybemenetele után, az első Pünkösd óta a Szentlélek által lakozik mindazok szívében, akik ezt kitartóan kérik. Ünnep a közösség szempontjából, mert ajándék mindannyiunk számára, ugyanakkor – különösen a mai világban – személyes ünnep, hiszen döntés kérdése, hogy ki él ezzel a lehetőséggel. Ami tehát közösségünket illeti, mi a témát eddig a pontig visszük és nem tovább, igyekezvén elkerülni a profán résztvevők megbotránkoztatását. Ugyanakkor ragaszkodunk az ünnephez, amelyet, örömünnepként, tánccal, mulatsággal töltünk.
Junius 23. Szent Iván Ünnep, tűzugrással
Szent Iván napján a fény növekedése csúcspontjára érkezik, ettől fogva az ember és az embert körülvevő Mindenség már a sötétség növekedésére hangolódik. Keresztelő János már az eljövendő Karácsony örömét hirdeti, ugyanakkor még rövid idő telt el Húsvét és Pünkösd óta, a keresztény ember még a nemrégiben átélt megváltás ajándékának örömében él. A nyári napforduló arra emlékeztet bennünket, hogy „…a fény a sötétségben fénylett, és a sötétség nem fogadta be…”. A fény és sötétség ellentéte, ugyanúgy, mint az évkör ciklikussága, a természetből régóta ismert törvényszerűségek. Ezért ez a nap, Karácsonnyal szemben, az örök körforgás misztériumát idézi. Abban a szemléletben, amely az ősibb hitvilágot szembeállítja a kereszténységgel, nem csoda, hogy a legpogányabb ünnepként tekintenek erre az alkalomra.
A nyári napforduló hagyományos ünnepét tűzgyújtással, tűzugrással, táncmulatsággal ünnepeljük. A leányok koszorúkat és karkötőket fonnak. A tűzugrás hagyományos aspektusán túl – mivel a fiatalok párválasztási szokásai megváltoztak – zömében felnőtt párok ugorják a tüzet, szimbolikusan megerősítve ezzel fogadalmukat. Felelevenítjük a hagyományos énekeket, és megemlékezünk Keresztelő Jánosról.
Augusztus 20. Szent István Nap
Államalapító királyunk szentté avatásának évfordulója ez egész magyar nemzet közös ünnepe. Bármennyi komplikációval is járt, nyilvánvaló, hogy István király olyan művet hagyott maga után, amely alapjában hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság most évezredek távlatából egyáltalán vissza tudjon nézni saját történetére. Tudjuk, hogy rohamosan profanizálódó világunkban, a kétezer éves kulturális-politikai kereszténységre vonatkozóan utóbb jellemző kritikus szemlélet fényében, már a szentté avatás, illetve annak ünneplése is megosztó tényező lehet. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy a magyarok jelentős része ezen a napon ünneplés helyett nyaralni megy. Azonban, ezzel kapcsolatban emlékezzünk arra, hogy ezer éven át, a keresztény kulturális környezetben éppen a szentté avatás volt az, amely spirituális és globális értelemben is nyomatékosította, szentesítette a történetet.
Hivatalosan is ezen a napon ünnepeljük magyar államiságunk létrejöttét. A néphagyomány alapján különösen hangsúlyos spirituális álláspontunkról pedig – tekintettel az öt nappal korábbi Nagyboldogasszony-ünnepre, mely napon a hagyomány szerint, közvetlenül halála előtt, István királyunk a Boldogasszonnyal azonosított Szűz Máriának ajánlotta az országot – e napon ünnepeljük a kereszténység ősi hagyományunkba való befogadását. Ünnepeljük ugyanakkor Szent László királyunkat, aki ezt a folyamatot István szentté avatásával bevégezte.
Mivel a téma a mai közgondolkodásban meglehetősen kevéssé ismert, előadásokkal, filmvetítéssel, és persze tánccal, mulatsággal ünnepelünk.
Október 6. Aradi Vértanúk Napja
Október 6. az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő másik fontos ünnepünk. A mártírok hite és felelősségvállalása, hasonlóan, mint a kereszténységben, megszenteli az amúgy ellentmondásoktól nem mentes történetet, és a néphagyomány segítségével az utókor számára átélhetővé teszi azt. Az életüket feláldozó, ezáltal halhatatlanná vált hősök biztosítják, hogy a történet örökségünk maradandó részévé váljon. Ezen túl, a forradalom és szabadságharc végkifejletétől és annak későbbi súlyos folyományaitól (Trianonon át mostanáig) függetlenül, sőt annak ellenében is, a nemzet ügyének a szabadságeszmével való heroikus összekapcsolódása fontos dimenzióval gazdagította a magyar kultúrát.
November 11. Márton Nap
Ez az az ünnep, amely szűkebb környezetünk hatására vált évről évre életünk részévé, hiszen az amúgy Kárpát-medence szerte kedvelt alkalmat környékünkön különösen szívesen ünneplik. Így történt, hogy erre az alkalomra bábelőadást is készítettünk „Égig érő köpönyeg” címmel. Azon túl, hogy megyeszerte hívnak bennünket falusi Márton-nap ünnepségekre az előadással, az alkalmat legteljesebben a Göcseji Falumúzeum márton-napi rendezvényén szoktuk ünnepelni, ahol a mi tevékenységeinken túl sok népszokás és egyéb aktualitás megjelenítődik.