Ahhoz, hogy a táncház népszerűségét növelni, hangulatát javítani tudjuk, alkalmazkodnunk kell a jelenlegi és potenciális közönség igényeihez. Amellett, hogy tudatosítjuk, hogy a néphagyománynak mindig is a divat adott lendületet, azt is tudomásul kell vennünk, hogy habár jelenleg növekszik a népzene és néptánc népszerűsége, nem versenyezhet az aktuális vezető trendekkel, különösen nem a fiatalság körében, akik a néptánc fő bázisát jelenthetnék. Azzal is szembe kell nézzünk, hogy miközben sikerült a néptáncoktatást bevinni az iskolákba és sok néptánccsoport is működik, ezeknek tagjai elvétve jelennek meg a táncházakban, és amint kimarad valaki az iskolai képzésből vagy a néptánccsoportból, legtöbbször felhagy a néptánccal is. Ami nyilvánvalóan nagyon hiányzik, a felnőtt hangulatalkotó közösségek, amelyek mintát adhatnak a fiataloknak abból, hogyan lehet kulturáltan mulatni a népi muzsikára. A hajdan természetes falusi közösségeket nyilván nem tudjuk lemodellezni, mert annakidején az ember a népi kultúrában élt, ma viszont legtöbben csak megmártóznak benne időnként, amikor épp kedvük tartja. Ezért van, hogy a hagyományos népi hagyományátörökítést-megújítást ma csak határozott erőfeszítéssel tudjuk mozgásfolyamatban tartani, az viszont akkor hatékony, ha jól szervezett. Ezért tehát a táncházakat, véleményünk szerint, célszerű igényesen megszervezni. Egyrészt, lehetőleg mindent megteszünk, hogy érdekes, változatos, mozgalmas programok legyenek, másrészt odafigyelünk arra, hogy a résztvevőket érzékenyítsük, ízlésüket csiszoljuk a népi kultúra értékei iránt, tehát igyekszünk minőségi programot kínálni.

Általános elvárások a táncházszervezésben:

• Az eredeti néprajzi anyag, zenei-táncos tartalom autentikus bemutatása, amennyiben élőben megszervezhetetlen, akkor felvételekről.
• Táncoktatás a táncrendek előtt vagy során
• Különböző kárpát-medencei (és moldvai) táncrendek a programban, igény szerint
• Minőségi zene képzett muzsikusokkal

Saját ambíciónk táncházszervezés terén:

• Koncertet hirdetünk a táncházak előtt, hogy azok is eljöjjenek, akiket a táncház önmagában nem mozdít meg. A koncertet azonban úgy szervezzük, hogy aki akar, táncolhasson, tehát a koncert kedvéért érkezett közönség kénytelen meglátni, milyen jól lehet mulatni a népzenére.
• Helyi amatőr táncegyüttesek meghívása, bemutatója. Ez nyilván egy kompromisszum a professzionális vagy „adatközlő minőségű” bemutatókhoz képest, ugyanakkor hangulatos, szívből szóló műsort adnak. Fontos célunk a helyi táncházas közösség megerősítése. A táncosok nem csak a bemutató kedvéért jönnek, hanem a táncházban is maradnak, és talán még a népviseletet is hordják egy darabig, ami a táncház hangulatát jócskán fokozza. Így igyekszünk ellensúlyozni azt a trendet is, hogy a színpadhoz szokott amatőr együttesek tagjainak egy része nem áll fel táncolni táncházakban, nyilván meg kell tanulni azt is, hogy mi ebben az élvezet, illetve ki kell alakuljon egy közösség, amely képes élvezettel együtt mulatni.
• Annak keresése, hogy hol a helyünk a néphagyományban, mi közünk van a néphagyományhoz, komplex, életszerű és hangulatos előadásokban. Célunk az, hogy táncházban már jártas és járatlan közönség egyaránt válaszokat keressen és találjon erre a kérdésre. A vízuális technika felhasználása – filmvetítések a néphagyományról, vagy eredeti régi táncházi és gyűjtési felvételekből. A népművészeti, néprajzi tartalom tárgyi reprezentációja kisebb kiállításban.
• A közönség bevonódásának ösztönzése, különös tekintettel azokra, akik még csak ismerkednek a néptánccal: sok népdaltanítás és éneklés a táncrendek között, csujjogatások tanítása, körtáncok beiktatása minden táncházban, a pár nélkül érkezett vagy páros tánctól még idegenkedő résztvevők kedvéért. Lehetőleg minél jobb minőségű „táncparkett” és nem csúszós, kemény járólap vagy térkő a talpak alatt.
• Minőségi hangosítás, élvezhető hangzás, azok számára is, akik csak hallgatni szeretnék a muzsikát, vagy énekelnek.
• A táncház dinamikájának megtervezése, hosszabb szünetek elkerülése rugalmas és odafigyelő szervezéssel. A táncoktatás közönséghez alkalmazása – nem ragaszkodunk feltétlen az eltervezett tematikához, azt tanítjuk, amit és amikor a megjelent közönségnek érdemes.

Következtetések:

Belátjuk, hogy mivel a komplex, szervezett megközelítést választottuk, táncházaink bizonyos szempontból inkább tudatos alkotások, mintsem az egykori falusi mulatságok természetes utánzatai. Utóbbiakról azonban itt, Zalában sajnos már lekéstünk, már magyar nótára sem mulatnak az emberek, nemhogy népdalokra. Van nekünk egy prímásunk, Kövesi Feri bácsi, aki 35 éven keresztül muzsikált lakodalmakban, jórészt magyar nótát és egyéb slágereket, hegedűn és klarinéton. Ő úgy látta, hogy valamikor a 80-as- 90-es években fellegzett be a mulatós világnak, méghozzá azzal, hogy az akkori felnőtt generáció tudatosan arra nevelte a gyerekeit, hogy ne énekeljenek régimódi nótákat. Feri bácsi még az a hegedűs, aki odamegy a közönséghez, és mosolyogva elmuzsikál bármit, és 70-75 éves kora között annyi népdalt tanult meg a kedvünkért, hogy csak ámulunk. Ritkán még megtörténik, hogy amikor falusi rendezvényen muzsikálunk, az előadás nótázásba torkollik, olyankor az a stratégiánk, hogy mihelyt valaki levegőt vesz, már be is szúrunk egy népdalt. Hangulatos táncházat szervezni azonban, főként elvárosiasodott közönségnek, ezen az alapon nem lehet. Azt érzékeljük, hogy a tánchoz nem szokott érdeklődők között még mindig jóval többen vannak, akik énekelnének, mint akik táncolni akarnak, ezért mi a táncházainkban nagyobb teret adunk a dalolásnak, csujjogatásoknak. Szervezett módon, szöveget kivetítve, sok szöveget kivetítve, akár táncrend közben is, mert ezt igénylik tőlünk. Tudatában vagyunk, hogy ennek vannak hátrányai, van, akinek ez a megoldás idegen, kicsit didaktikus, mégis, Kallós Zoli bácsi nyomdokain járva, azt érezzük, hogy haladunk, előre.